28.rész

Meg is hoztam a következő részt!:) 

Remélem tetszik!:) Az a helyzet, hogy nagyon kétségbe vagyok esve.Kevés komment jön, és ebből nem tudom leszűrni hogy tetszik-e nektek. Nem fogok komment vonalat húzni, de szeretnék ennél több kommentet. Ettől függetlenül itt a rész, a következőt vagy a hétvégén, vagy hét elején rakom fel!:) És még mindig hálás vagyok annak a 10 feliratkozónak, és annak a pár kommentelőnek aki ír nekem, nagyon köszönöm nektek! <3

Az ajtót feltépve, majd jól becsapva rontottam ki a házból, sírva.Igen, sírva.Sírok, mert nagyot csalódtam benne.Hatalmasat.Ezenkívül megbántott, és az sem kizárt hogy megcsalt.Tudom hogy egy kapcsolatban fontos bízni a másikban,de a kép után már nem tudok.Lehet hogy megcsalt..És ez nagyon fáj.Főleg hogy én mindent próbáltam neki megadni.A helyzet az hogy jobb lenne elmenni. De a szerelem visszatart....
Hallottam még azt ahogy Harry kiáltja a nevem, de nem foglalkoztam vele.Jobb volt elrohanni.Keresnem kell egy csendes helyet.Ahol kicsit magamba zuhanhatok, és átgondolhatom a történteket.A legjobb hely erre part,ott van egy elrejtettebb rész.Ahogy odaértem a homokba ültem felhúzott térdekkel.Lehajtottam a fejem, és sírtam.Megállás nélkül.Egyszerűen nem tudom abbahagyni.Annyira szeretem/szerettem és fáj.Érzem ahogy a mellkasomban mintha nyomna valami.A legrosszabb érzés a világon.Ha te szeretsz valakit, de kiderül hogy ő nem teljesen érez szerelmet irántad.A legrosszabb kihasználva, és elhagyatottnak lenni.Na most éppen így érzek..
A parton ücsörögve néztem a tengert.Ahogyan szépen hullámzott nyugalmat árasztott.Ez hiányzik nekem.A nyugalom.
Napnyugtáig a parton voltam, megnéztem a naplementét.Gyönyörű volt.És lehet hogy már soha nem láthatom egy bizonyos személlyel. Pedig mennyire szerettem volna kijönni Vele, és megnézni mennyire gyönyörű.Nem bírom már.Mindenhez kötni tudom Harry-t.Mindenben őt látom.Lehet hogy ez a szerelem? Nem lehet, biztos.
Körülbelül 8 körül indultam haza.Akkor már kicsit sötétedett, nem akartam egyedül kint lenni a sötétben.
De nem is akartam Harry-vel összefutni.Nem, tudnék most a szemébe nézni.
De mivel nem volt hova  mennem így kénytelen voltam hazamenni.
Halkan nyitok be, nem akarok találkozni senkivel.Persze ez nem nagyon jött össze.
- Lana, drágám.Végre hazaértél.És nincs semmi bajod.- szalad oda hozzám Perrie, és jól megszorongat.
- Szia Perrie.- suttogom, meggyötört arccal.Nem tudtam mosolyogni.Nem ment.
- Jól vagy?- tol el magától hogy végig nézhessen rajtam.
- Persze, semmi baj.- nyugtatom meg.
- Harry és a többiek elmentek megkeresni már vagy egy órája.- mondja
- Akkor hívd fel őket hogy itthon vagyok.- intettem, ezzel felmentem a szobába.
Leültem a földre, és a srácok egyik számát kezdtem el dúdolni, majd énekelni.A more than this-t.Nagyon szeretem ezt a számot.Éppen befejeztem, amikor hallottam hogy csapódik a bejárati ajtó, majd valaki feltrappol a lépcsőn.
- Lana, nyisd ki az ajtót.- ordít Zayn
- Kérlek menj el.- suttogom
- Engedj be.- húzogatja a kilincset.
- Zayn, menj el.- kérlelem
Fél perc után abba hagyja, és kérésemet teljesítve elment.Nem akartam megbántani, de most nem szeretnék senkivel sem beszélni.Magányra van szükségem.
9-ig csak agyaltam, de nem jutottam semmire.Eközben csak párszor törtem ki zokogásba.Áh, semmi nagy dolog..
De ezután eszembe jutott hogy Harry-nek is itt vannak a cuccai a szobába, de nem tud bejönni.Nem tudom hogy miért vagyok még  ilyenkor is ilyen jó lelkű vele.Egyszerűen bennem nincsen ilyen mint néhány emberben.Nekem nem az a fontos hogy valakit átverhessek, vagy kihasználjak.Én nem ilyen vagyok.
Ezen agyalva aztán kiléptem az ajtón, és lecsoszogtam a konyhába.
Mikor bementem mindenki az asztalánál evett, de senki sem volt boldog.Hirtelen minden szem rám szegeződött.
- Lejöttem hogy be tudj menni a szobába.- suttogtam lehajtott fejjel, majd bementem a nappaliba.
Nem kapcsoltam be semmit.Leültem a kanapéra, és felhúztam a lába.A fejemet a lábamra hajtottam úgy zokogtam.
- Jól vagy kicsi lány?- ül le mellém Zayn, miközben átkarol.
- Persze nincs semmi baj.- emelem fel a fejem, és letörlöm a könnyeim.
- Nem mondd hogy nincsen semmi.Tudom hogy sok minden zajlik most benned.De próbáld meg vele megbeszélni.Többre mész vele, mint hogy sírdogálsz.Nem kell most rögtön, tudom milyen ez az érzés.Majd ha fel vagy rá készülve.- mondja Zayn.
- Köszönöm Zayn, nagyon szeretlek.- ölelem meg.
Zayn kiment, de utána jöttek sorban a srácok. Niall,Liam,Lou és a lányok is.Ők is vigasztalni próbáltak, kevés sikerrel.De nem baj.Tudom hogy fontos vagyok nekik.És ez nagyon jól esik tőlük.
Majd fél óra múlva felmegyek a szobába a takarómért és a párnámért, mert leköltözök a kanapéra.Gondoltam gyorsan lehozom a cuccaimat, de ez nem jött nagyon össze. Harry is a szobába volt.Azt hittem lent van a konyhába.Szóval eléggé sokkoló volt, nem is nagyon bírtam a könnyeimmel.
Ott állt a szoba közepén.Én kikerülve, éppen a takarómat szedtem össze mikor megszólalt.
- Mit csinálsz?- kérdezi eléggé halkan.
- Lent alszok.- válaszolom rá se nézve.
- Nem kell lemenned.-
- De le kell mennem.Jobb lesz így.- kerülöm ki, és kisétálok a szobából.
Most mégis mit gondolt? Hogy alszom majd vele? Hát ezt be bukta.Ezek után komolyan.Örülhet ha válthat velem majd egy pár mondatot.Az a baj, hogy haragszom rá rettenetesen, de közbe szeretem.Igaza van Zayn-nek. Beszélnünk kell.Csak még nem most........