20.rész rövid

-Nem érted hogy nem csaltalak meg?-ordítja a fejembe

-Akkor a bárba mi volt?-ordítozok most már én is

-Az mi lett volna? Csak egy kis smár cica.- ért volna hozzám

- Ne érj hozzám.-rántom el a kezemet

- Miért?Nem foghatom meg a barátnőm kezét?-kérdezi idegesen

- Ezentúl én nem vagyok a barátnőd.Elmegyek.Vége.-vágom a fejéhez

- Mi? Semminek nincsen vége.Csak ha én azt mondom.-emelte fel a hangját és rántott le a lépcsőről aminek következtében a földre estem nagy durranással.

-Megértetted?- hajol bele az arcomba, miközben a felkaromat szorongatja

- Engedj el.- visítok a fájdalom miatt.

És ebben a pillanatban egy jó nagy pofonnal díjaz.

- Világos voltam?- emeli fel a mutató ujját

- Hagyjál már.-sírok

A következő pillanatban meg belém rúg.Pont a hasamat találja el.Én csak köhögök, és sírok a fájdalomtól.Megijed és elrohan a házból.A következő kép hogy a mentősök elvisznek, és megint egy nagy fehér szobában találom magamat.-

- Lana jól vagy?- rángat Harry

És ebben a pillanatban kinyitom a szememet.Rájövök hogy csak álmodtam.És hogy nem éltem át újra

-Mi történt?-nézek rá

- Csak arra ébredtem hogy összevissza hánykolódsz és könnyezel.-simít meg

- Jól vagyok.- fújom ki a levegőt.

- Fáj még a hátad?- kérdezi

- Igen,de már jobb.-válaszolok

- És mit álmodtál?.- kérdezi komolyan

- Semmit, csak a hátam miatt hánykódtam.-füllentettem

- Nem tudsz hazudni.-feleli komolyan

Most mi legyen? Mondjam el?Az egészet? Oké, egyszer megtudná úgy is.

- Húú, jó oké.-fújom ki a levegőt.- Elmondom.

- Hallgatlak.-ül fel az ágyba

- Szóval az egész 2 éve kezdődött , amikor megismerkedtem Matt-el. Nagyon bejött, 3 hét múlva össze is jöttünk.Tökre megértő, és aranyos volt, de ugye a látszat néha csal.Először egy hülyeség miatt veszekedtünk, de bedurvult és megütött.De nagyon durván szóval kórházba kellett mennem.Ezt még megbocsájtottam neki , mert könyörgött hogy nem csinál többet ilyet, és hogy nagyon szeret.De rá 1 hónap múlva láttam egy csajjal smárolni.Hazajött és számon kértem.Azt mondta hogy csak egy kis smár volt.De én megmondtam neki hogy vége van felőlem, és hogy menjen el.Ez megint nem tetszett neki. Éppen a lépcsőn mentem felfele amikor lerántott a lépcsőről, én meg leestem pont a hátamra.Még egyszer meg pofozott, meg megrugdosott és amikor látta hogy már nagyon durva a helyzet elmenekült.Kijöttek a mentők, bevittek. Megműtöttek.Sokat szenvedtem, és voltam bent a kórházba.A rendőrök sehol sem találták Matt-et. Ezért vagyok ilyen ha a kórházról van szó.-mondom el a történetem

- Kicsim annyira sajnálom.-ölel magához óvatosan.

- Nincsen mit.- 

- Azt a férget le kellett volna ültetni.-mondja idegesen

- Igen, az lett volna a legjobb.- helyeselek.

- De akkor a hátad? Valami komoly baja is lehet.-esett kétségbe Harry

- Nincsen semmi baja. A műtét miatt mindenre érzékeny, még a kisebb ütésre is.Nem nagyot estem, de megéreztem.Tudom milyen az ha valami komolyabb sérülés lett volna.-nyugtattam meg.

- Jó, oké neked elhiszem.-puszil meg.- Köszönöm hogy elmondtad.-mosolyog rám.

- itt volt már az ideje.- simogattam meg

- Tényleg sok trauma ért.- mondja fájdalmasan

- Sajnos igen.Ezért nem nagyon nyílok meg.De előtted valahogy nagyon hamar sikerült.-mosolyodtam el.

- Hát, ez nem volt újdonság.-húzogatta a szemöldökét.

- Hülye.- csaptam a mellkasára

- Na mi van? Nem is fáj már a hátad?.- röhög

- Annyira nem, hogy ne tudjalak megcsapni ha hülye vagy.- vigyorgok

- Kikérem magamnak.Én soha nem vagyok hülye.Én abszolút intelligens és jóképű fiatal ember vagyok.-válaszol komolyan, de közbe mosolyog

- Igazad lehet.-vakargatom a nem létező bajuszom

- Tudom.-vihog

- Jól van már.- röhögök vele

Még fent voltunk egy fél órát, mert nem tudtunk aludni, így én az ölébe ültem és csak beszélgettünk.

- Na jól van intelligens és jóképű fiatal ember.Aludni kéne.-mosolygok fel rá 

- Oké, szerintem is.- simítja meg az arcom, miközben lenéz rám.

- Olyan jó az illatod.- fúrom a fejem a mellkasába

- Szeretlek még mindig.- puszilja meg a hajam

- Még mindig én is.- simítom meg a mellkasát

- Na jó aludjunk.- ásít egy nagyot.

- Jól van.- mászok át óvatosan az ágy másik oldalára.

Harry betakar , és befekszik mellém.

- Jó éjt megint, királylány.- fogja meg a kezemet.

- Neked is kicsim.-válaszolok, és mint mindig megint a mellkasára fészkelem magamat....:)